1.Rész

A hatalmas kúriára emlékeztető házunk folyosóján sétáltam amikor meghallottam anyát amint egy rendőrrel beszél.
-....Értem én biztos úr,de a gyerekek kiváló tanításban részesülnek e ház falain belül.Tényleg szükséges lenne iskolába küldenem az itt elő gyerekeket? - Hangja rémült volt és bizakodó.Közelebb léptem hogy tisztán halljam a beszélgetést.
-Attól tartok asszonyom,kétségbe kell vonnom amit az imént mondott.Én elhiszem hogy a tizennyolc év alatti fiatalok jó neveltetésben részesülnek,de a törvény ezt írja elő. Ha a héten nem íratják be a fiatalokat a Beacon Hills-i gimnáziumba akkor büntetést kell kiszabnunk.Remélem meggyőztem.Viszontlátásra! - Amint meghallottam hogy a rendőr távozni készül villámgyorsan felszaladtam a szobámba majdnem fellökve Annabeth-t.
-Mi az? Mi történt? Sikerült valamit elkapnod? - Odahúzott az ágyra majd izgatottan megfogta a kezem és várta hogy meséljek.
-A zsaru azért jött hogy megbüntesse anyát és apát. - Mondtam szűkszavúan.
-És? Miért? - Éhes szemei majd kiestek a kíváncsiságtól mire csiripelni kezdtem.
-Azért mert suliba kell járnunk.Ha a héten nem iratnak be a Beacon-i gimibe akkor büntetést kapunk.Mármint a szüleink.
-Suliba? Hú...Biztos furcsa lesz,elvégre...Hú de ciki ezt kimondani..-
-Még sosem jártál egy iskolába sem.Mily' meglepő. - Ismerős hang szólt hozzánk az ajtó irányából.Gúnyos mosollyal nézett le ránk,aztán ,-bizonyára arckifejezésünk láttán - jó ízűen hahotázni kezdett,amitől barna,göndör haja úgy meglebbent mint egy hullám a tengeren.
-Uramisten,Veronica! - Annabeth egyenesen Veronica karjaiba szaladt,de én haboztam.Veronica három éve elköltözött New Yorkba továbbképzésre és azóta nem láttuk......Valami biztosan nincs rendben.
-Mi van? Már meg sem ismered a nővéred? - Gúnyos hangja lyukat ütött a gondolat felhőmben és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Ne haragudj......Csak..Csak meg vagyok lepve.Hisz három éve nem láttalak. - Oda szaladtam megölelni,amitől könnyek gyűltek a szemembe.Amikor fiatalabbak voltunk,össze voltunk nőve.Veronica,Annabeth és én.De persze ez csak tizenhárom éves korunkig tartott,amíg el nem kezdődtek a kiképzések...Vadászatok..És a legnehezebb pedig az volt,hogyan rejtsük el az érzelmeinket különféle helyzeteknél,de hát...Egy Vérfarkas vadásznak már csak ilyen az élet,nem? Hát de.
Tizenhárom éves korunkig be sem avattak minket a család múltjáról és helyzetéről,de én mindig is furcsának tartottam hogy kábé harmincan lakunk egy házban,de mindegy.Mára már világossá vált hogy a Vadászoknak össze kell tartaniuk,különben a Farkasok vadásznak le minket.Elsőre agyrémnek tűnik az egész,de az a legmeglepőbb hogy hamar belerázódik az ember.Viszont nem a Patron család az egyetlen aki Beacon Hills-ben oltja a Farkasok életét.Ott vannak például Argenték,akik nevetséges módon együtt működnek ezekkel a szörnyetegekkel.Ez baromság.Akkor miért hívják magukat vadászoknak,ha összehaverkodnak az ellenséggel.
-Hé,föld hívja Isabelle-t.Merre kószálnak a gondolataid?
-Biztosan a gimis fiúkon. - Vihogta Annabeth és Veronica.Ha most belegondolok...Uramisten.Az iskola kezdésre nem találtak még ki valamilyen kiképzést? Mert annak nagyon örülnék.Eddig itthon tanítottak minket,és most mindennap be kell járnom több száz ember közé...? Ez rosszabbul hangzik mint levadászni egy Alfa Vérfarkast.
-Nem hiszem el hogy te nem vagy ideges.A lelked mélyén tutira majd' összepisiled magad. - Szögeztem le Annabeth-nek aki nagyképűen felhúzta az orrát és így szólt:
-Hát tudd meg hogy nem.Nem vagyok ideges,hanem izgatott,mert végre megismerhetek egy csomó embert..Talán barátaim is lesznek,barátnőim akikkel pizsama partit szervezhetek!
-Ja,majd megmutatod nekik a kés gyűjteményed amit a fiókodban tárolsz? Hé,nézzétek milyen cuki az az M9-es Bajonett! - Parodizálta le Veronica Annabeth-t,aki erre kisétált a szobából.
-Szerinted komolyan vette? - Kérdeztem mire megrántotta a vállát.
-Nem,nem vette komolyan! Ja,és Veronica,vannak olyan emberek akiknek bejönnek az effélék! - Kiáltja vissza Annabeth.
-Hát ez durva volt. - Szögezte le Veronica,és lehuppant Annabeth ágyára.
-Nos..Elvégezted a főiskolát? Milyen volt? - Kérdeztem csak hogy ne legyen kínos csend.Veronica legyintett egyet a kezével és csiripelni kezdett.
-Hát nem avattak be? Elhalasztottam az egyetemet,mert tovább akartam fejleszteni...Hm,a tudásomat.El sem hinnéd miféle emberekkel találkoztam.Volt ott egy pasas aki elevenen félbevágott egy Omegát.Irigylem....Hogy ilyen erős és érzelemmentes volt,pedig a fiú könyörgött az életéért.Alig lehetett tizennégy éves..-
-Hogy?! Megölt egy tizennégy éves fiút? De hát..- Veronica nem hagyta hogy befejezzem a mondandóm.A szemembe nézett és elmosolyodott.
-Tudod,Isabelle,vannak olyan helyzetek amikor a túlélésért küzdünk.Ezek nem emberek,hanem szörnyetegek.Akkor is ha az hetven éves,és akkor is ha tíz éves.Ha mi nem vadásszuk le őket,ők fognak minket.Mi nem vagyunk Argenték hogy csak úgy együtt működünk velük,a vadászoknak az a dolguk hogy eltakarítsák a mocskot a földről,és ha ezt Argenték nem teszik meg,hát majd mi. - Olyan komolysággal nézett rám hogy megrémültem.Mintha vérszomj csillant volna barna tekintetében,aztán elfordult és kiment a szobából.Éles szavai még mindig a fejemben úszkáltak,és mintha sajnálatot éreztem volna a meggyilkolt fiú iránt,de elhessegettem ezt a kósza gondolatot és ledőltem az ágyamra.
-Nagyobb baj van velem mint hittem...-
-Mármint?
-Uramisten! Anya! Nem tudsz kopogni? - Anyám az ajtófélfának dőlve mosolygott.
-Feküdj le,holnap mész iskolába.
-Már holnap?! Hogy hogy? - Kérdeztem rémülten.
-Az előbb odaszóltam az igazgatónak aki azt mondta hogy holnap még be kell mennem megadni a személyes adatokat de ezen kívül már holnap kezdhettek.De most megyek.Jó éjt kicsim. - Kiment,rám csukta az ajtót,és bebújtam az ágyamba.Utolsó gondoltam az volt hogy mit vegyek fel.