A lány úgy futott a sötét erdőben mint valami róka.A hosszú haja úgy lobogott a szélben mint valami zászló.Nem messze vad vonításokat hallott amitől még jobban futni kezdett.Futás közben megpróbálta kivenni a zsebéből különleges kínai tőrjeit de eszébe jutott hogy azt is elvették,így hát csak az íja maradt.A vonítások és a morgások egyre csak közeledtek.Futás közben egyre csak szaporábban vette a levegőt,annyira hogy a szeme már káprázott,és hirtelen eszébe jutott: A másik zsebe nem üres.Lihegve megállt,a kezében lévő madárberkenyét feldobta,és körülvette őt a fekete por.A kezében lévő íjat a földre ejtette és szemügyre vette a körülötte lévő három görnyedt alakot.Az egyik kicsi volt,egy nő.Egy közeli fán csimpaszkodott vicsorogva,mellette egy hatalmas torz férfi állt,vagy két méter magas,esetleg is annál több volt.A harmadik is férfi volt,és ő azonnal neki akart menni a védő pajzsnak,de az visszaverte.
-Ejnye Ennis,hát te sosem tanulsz? - A lány azonnal meghallotta a sétabot hangját a fák közül,a férfi sejtelmes hangjára pedig összerezzent. - Ni csak,mit keres egy vadász egyedül az erdőben...?
-Ő nem sima vadász.Az emberek nem ilyen gyorsak. - Vicsorogta a fán csimpaszkodó nő,nagy szimatokat véve a levegőből.
-Hát akkor meg micsoda? Tán farkas,Kali? - A férfi olyan sejtelmes gyönyörűséggel mosolygott hogy egy pillanatra csak egy ravasz rókának tűnt,de persze nem így volt.A lány pontosan tudta hogy ki is ő.
-Nem tudom,de hamarosan kiderítem.......- Hirtelen éles villanások keletkeztek az erdő túlsó feléből,a lány pedig megkönnyebbülten felsóhajtott.Megszakította a kört és elkezdett sebesen futni.Észrevette nővérét aki tőröket dob felé,a lány pedig könnyedén elkapta.Villám gyorsan a hatalmas férfi felé szaladt és belevájt egy nagyot a hasába.A nagy alfa hatalmasat ordított,mire a lány a többi alfát is megvágta.Már éppen a vak Alfához akart szaladni,de az könnyedén elkapta a kezét és kicsavarta.
-Ahhoz hogy meg tudj vágni a sisakvirágba mártott kínai tőrjeiddel,nekem vaknak,süketnek és bénának kéne lennem. - A lány maga tehetetlenül kapálózott mikor a férfi egy kézzel a magasba emelte.Másik kezén a kardélű karmait is a magasba emelte,és már készült hogy elvágja az ifjú vadász torkát,de a nővére megint oda lőtt egy elektromos nyilat amitől egy percre elvesztette szeme világát.Elejtette a lányt aki lihegve elfutott a társai nyomába.
-Mégis mit gondoltál Isabelle? Ha mi nem jövünk akkor Deucalion megöl! - Kiáltotta a motoron Isabelle nővére.
-Ne most oktass ki jó? Épp elég bajom van,az a mocsok kicsavarta a kezemet....-
-Mutasd,hadd nézzem.
-Ha nem tűnt volna fel vezetsz,és lehet hogy Deucalion utánunk küldi Kaliékat. - Isabelle még mindig ideges volt,és felelőtlennek érezte magát amiért egyedül akarta megtámadni az alfa falkát. Megérezte a testében áradó meleget,és tudta mi jön most: a gyors gyógyulás.
Tudta,ha a nővére,Veronica vagy a Patron család többi vadász tagja tudomást szerez a titkáról,őt is kivégzik...............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése